Három évvel ezelőtt feleségül mentem egy autós újságíróhoz. Előtte már egy évig dolgoztam korrektorként az autós médiában, de e magánéleti esemény kapcsán még közelebb kerültem a járművek varázslatos világához. Nem kell ám eget-földet rengető, világmegváltó nagy változásra gondolni – ma sem tudom jobban, mire való a karburátor (na jó, sejtéseim vannak), mitől sportos egy sportlégszűrő, vagy hányféle felfüggesztése lehet egy autónak. Mégis: az örökké kéznél lévő (akár telefonos) segítség okán bármilyen műszaki (nem csak autós) kérdésemre ott az instant válasz, és ez nagyon megkönnyíti a tájékozódást (szemben például a Google átláthatatlan és feldolgozhatatlan találati listájával).

Oda akartam kilyukadni ezzel az egésszel, hogy nem is olyan rég arra vetemedtem, hogy írtam egy kis eszmefuttatást a férfi-autó analógiáról. Ismeritek azt a társasági játékot, amikor minden résztvevőnek el kell mondania (felírnia egy lapra), milyen tárgyak, fogalmak jutnak eszébe a többiekről? Például mi lenne Béla, ha növény, állat, bútor, szín, természeti jelenség lenne? Nos, kb. ezt a játékot játszottam el magamban, s itt a hasonlat egyik tagja maga a nagybetűs Férfi lett volna, míg a másik az őt megtestesítő autó. Igen ám, de mivel férjecském nem rajongott az ötletért, hogy a kis neje holmi ideális pasikat hasonlítson ideális autókhoz, és ezt még valahol publikálja is (ráadásul az ő szakmai segítségére apellálva), a projekt elbukott. De hogy mégse csak egy halvány emlék maradjon, az „értekezés” néhány részét átmentem ide, hátha valamikor még szórakoztatónak fogom találni (netán mások is).

Vajon lehet-e szépnek nevezni a mi kis teoretikus ideálunkat? Sok nőtársammal együtt azt vallom, a külső nem a leglényegesebb szempont, sokkal fontosabb az ápoltság, na meg az, hogy azt az akármilyen ábrázatot méltósággal tudja viselni tulajdonosa. És íme, itt a magyarázat Papp Tibinek, aki nem érti, hogy tetszhet épeszű embernek a Xsara Picasso formája… Egyszerűen cuki, és ennél több indokra egy nőnek nincs is szüksége.

(Zárójelben jegyzem meg, hogy bizonyos kutatások szerint a nők először egy férfi arcát, pontosabban a szemét, majd a kezét veszik szemügyre. Hát ez biztos így van tudományosan, de én amondó vagyok: ha valaki látta már Katus Attila fenekét, annak biztos pajkos gondolatai támadnak, valahányszor felidézi lelki szemei előtt. Ellenben a szeme színére tuti nem fog emlékezni.)

És akkor ott van még a testalkat. A kétajtós szekrény csávó baromi jól néz ki, mikor 120 kilót nyom ki az edzőteremben, de – belátom, előítélet – a nagymamámhoz nem vinném vasárnapi sütizésre. Ugyanígy a Hummer jól mutat az aranykeresztektől roskadozó repperek mögött egy videoklipben, de ezzel vinni reggel a gyereket a bölcsibe? Vagy terepjáróval ugrani le a közértbe egy kiló kenyérért? Ott vannak ellenben a karcsúan izmos sportemberek – és négykerekű megfelelőik, a sportautók. Ezekkel az a baj, hogy a való világtól elrugaszkodott, némileg narcisztikus kaszt. Azt várhatod, hogy egy ilyen playboy megegyen veled egy csülkös babot a sarki krimóban. Vagy hogy elvigyen sátorozni. Vagy megcsodálja a legújabb turkált cuccaidat. A sportkocsi sem arra való, hogy munkába járjunk vele. Istenem, csodaszépek, persze, lélegzetelállítóak, de nem köznapi embernek való kategória. Nem mellesleg én nem is rajongok a sebességért: nyilván, ha a gyereket kórházba kéne vinni, én sem kímélném a gázpedált, de az öncélú száguldozás kicsit olyan, mintha egy pasi folyton azt lesné, kibe lehet belekötni, még akkor is, ha egyedül áll egy liftben. Tehát: viszlát, Ferrari, Lamborghini, találkozunk az álmokban!

Ám a való világban ez a mottóm: átlagnőcinek átlagpasit. (Szerintem az ellentétek nem vonzzák, hanem tönkreteszik egymást). Van az angolban egy kifejezés: the nice boy next door. A kedves srác a szomszédból. Nem, nem a szemüveges béna, rombuszmintás pulóverben. Hanem olyan, aki nem igazán tűnik ki az átlagemberek sorából, mégis van benne valami visszafogott méltóságteljesség, amitől mindjárt megzabáljuk. Azért nem baj, ha van neki stílusa (bár ha mondjuk Lakatos Márk az etalon, akkor inkább ne legyen neki). A tökéletes pasi például tudja, mikor milyen öltözet illendő, illetve kivel szemben milyen hangnemet lehet (kell) megütni. És sose trafál mellé. Számtalan autó fotóját volt szerencsém tanulmányozni, míg arra jutottam: ha dizájn, akkor olasz. Vegyük csak az Alfa 159-et: jól mutat akár az Operaház bejáratánál is, mégse ciki megállni vele a lottózó előtt.

És van még számtalan, szebbnél szebb szempont. Ott vannak például a belső értékek. Mi nők, amikor leadjuk szavazatunkat a világ legszexisebb pasijára, nem gondolunk bele, mi rejtőzhet a csábos mosoly és a kemény mellkas mögött. Pedig milyen kiábrándító lehet, ha a dögös csávóról kiderül, hogy nem tud becsavarni egy villanykörtét, a Legyen Ön is milliomosban már az 5000 forintos kérdésnél kiesik, esetleg csak hármasban tudja elképzelni a kielégítő szeretkezést. Tudnunk kell tehát, mi lapul a külcsín mögött.

Legyen megbízható, ez alap. És magabiztos. Mert a magabiztosság megszépít egy férfit, s ha van benne spiritusz is, az már igencsak robbanékony elegy. Kell egy kis alázat, hogy kordában tartsa a temperamentumát. Ne legyen túl sok káros szenvedélye, esetleg lehet jó modorú, szellemes, talpraesett, kedves és megértő – akivel az élet egyszerű és kényelmes. Az igazi férfi kényezteti a partnerét, mert tudja, hogy a viszonzás nem fog elmaradni. Az ideális pasi olyan, mint egy jól felszerelt, számos kényelmi extrával ellátott autó. Komfortos ülésekkel, egyszerű kezelhetőséggel, ötletes megoldásokkal, és mindenféle apró figyelmességgel, amit a nők oly nagyra értékelnek.

Egy ilyen autó igazi társ, akivel szemben az ember (a nő) érzelmi kötődést alakít ki. Babusgatja, szeretgeti, dicsekszik vele vagy csak csendben gyönyörködik benne. Ahogy az ideális férfival is tenné, ha valaha is találkozna vele.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.