Mint (majdnem) minden nő, én is imádok szépítkezni, de leginkább otthon. Ha rajtam múlna, a szépségszalonok már rég csődbe mentek volna. Az  én családomban mindenki otthon dauerolt és festett, na meg szőrtelenített. Anyukám mai napig maga vágja a saját és családtagjai haját. A minőségi különbség egy profi fodrászhoz képest elhanyagolható, a pénzbeli eltérés viszont nem. Szóval így vagyunk mi ezzel, legalábbis sokáig én is így voltam vele.

Csakhogy fodrászhoz, kozmetikushoz, manikűröshöz, miegymáshoz nem csak azért megy az ember, hogy a külsejét rendbehozassa. Erre akkor jöttem rá,  mikor az esküvőmre készültem, és elmentem egy fodrász lányhoz próbafrizurát csináltatni. A végeredmény, a csodálatos konty már csak hab volt a tortán. Ugyanis a művelet közben remekül éreztük magunkat, kidumáltuk az élet dolgait, és ez jólesett. Szögezzük le: én nem vagyok az a kezdeményező meg kitárulkozó típus. Ha azonban valaki kedves, nyitott és érdeklődő irányomban, akkor hajlamos vagyok magamról beszélni, meg ha valakit érdekesnek találok, akkor képes vagyok sokat kérdezni is. Szóval itt pont az az eset volt, hogy hamar kialakult az összhang, és egy kellemes társalgással lettünk gazdagabbak.

Az élmény hatására később többször is elmentem fodrászhoz, a körülmények miatt mindig máshová. És mindenütt azt tapasztaltam: ezek a lányok kivétel nélkül nyitottak és érdeklődőek, együttérzőek és segítőkészek - mondhatni született pszichológusok. Mert nehogy azt higgyétek ám, hogy ha elmentek egy pszichológushoz, mert úgy érzitek, egyedül nem tudjátok megoldani a problémáitokat, majd ő jól megoldja helyetettek. Tévedés: a pszichológus sem csinál többet, mint a fodrász munka közben - beszélget veled. Esetleg célzottan kérdezget. De tanácsot tuti nem fog adni. Sokan nem is azért keresik fel a lélekgyógyászt. Mert nem valódi válaszokat keresnek igazi kérdésekre, csak megerősítést várnak, amikor valami hülyeséget csináltak vagy készülnek csinálni. Vagy amikor épp semmit sem tesznek, pedig kellene. Ilyenkor elpanaszolják a szakembernek, hogy milyen nagyon rossz nekik, az meg megértően bólogat és együttérez - majd bezsebeli a honoráriumot (tisztelet a kivételnek).

Ehhez képest a fodrász kevesebbért többletszolgáltatást nyújt. Először is már azzal ápolja a lelkedet, hogy a külsődet megszépíti. Egy csinos frizurával ugyanis megnő az önbizalmad, máris szebbnek látod magad, ezáltal a világot is. Másrészről beszélget veled, akárcsak a pszichomókus, de ő nem átall akár konkrét tanácsot is adni. Mert minden fodrász élete egy kalandregény, nem tudsz olyan szituációt eléjük tárni, aminél durvábban ők még nem voltak, vagy nem hallottak ilyesmiről a kuncsaftjaiktól. Így hát a saját és mások kumulált életbölcsességével tudnak szolgálni, és ezt az árlistán még csak fel sem tüntetik.

Nem akarom rontani a pszichológusok bizniszét, de ha nő vagy, menj inkább fodrászhoz!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.