Ha valaki véletlenül került ide, és nem beírta a böngészőbe a webcímet, az könnyen „boldogság”-nak olvashatja a blog nevét. Bár lehet, hogy már első elolvasáskor sejti, valami nem stimmel a szóval. Csak még nem tudja megfogalmazni, hogy mi. Mint amikor Kiszel Tünde kiszedette a szemöldökét.

Azt tudjuk már a tudományos kutatásokból, hogy amikor olvasunk, nem betűket fűzünk össze (pontosabban másodikos korunktól már nem így kéne), hanem szóképeket azonosítunk. Emiatt van, hogy azokat a szavakat, amelyek csak néhány betűben térnek el egymástól, olvasáskor összekeverjük: gyros – gyors, órás – óriás a klasszikus példák. És ezért működik e blog neve is. (Elnézést azoktól, akik gyengécske és erőltetett poénnak tartják, de tény, működik.)

Korrektorként igen nagy önfegyelemről kell tanúbizonyságot tennem, hogy képes legyek a szavakat végigbetűzni, és ne hagyjam, hogy átverjenek a szóképek. Így derülnek ki az olyan elírások, amelyeken mindig jót derülök, mert a freudi elszólásokhoz hasonlóan árulkodóak. Tipikus példa: „mellett” helyett „mellet” (vagy mellé helyett melle), „nőtt” helyett „nőt”. Hol jár ilyenkor a férfiember esze? Na jó, nem csak őket cikizem, kigúnyolom magamat is, ha kell: volt idő, mikor a Word „Szerkesztés” menüjének nevét rendszeresen „szeretkezés”-nek olvastam. De az vesse rám az első követ, akinek még sose jutott eszébe a kielégülés az „organizmus” szó olvastán…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.