Ismerőseim sokszor fennakadnak azon, amikor bevallom: imádom a pletykalapokat és a szappanoperákat. Nem mindegyiket persze, de van az a kategória, amit szívesen fogyasztok, és ha ezért megköveznek, ám legyen. Elmondom, mi vonz engem ebben a pehelykönnyű, mások által tán szub-szub-szubkulturálisnak tartott kategóriában.

Számomra a legélvezetesebb témát az emberi sorsok jelentik. Mindig is érdekelt mások élettörténete, a helyzetek, amik elé a sors állította őket. Minden ilyen történetből lehet valamit tanulni, ha mást nem, hát azt, én mennyivel okosabban csináltam volna. (Ha-ha, naná!) A férjem szerint persze a sztárok élete korántsem helyezhető párhuzamba a mi egyszerű halandó létünkkel, nem beszélve arról, hogy a szappanoperák forgatókönyvírói a legtöbb esetben a valóságtól oly mértékben elrugaszkodott élethelyzeteket kreálnak, hogy azon az ember már inkább sír, mint mulat. Igazat adok neki. Mégis, a celebekről szóló hírek meg a sorozathősök élete számomra kimeríthetetlen tárháza a pszichológiai esettanulmányoknak. Míg egy tévésorozat szereplőivel szinte bármi megtörténhet (időnként meghalnak és feltámadnak, láttunk már ilyet párszor), a celebekkel a szokásos történések esnek meg: alkoholisták lesznek, bántalmazzák a családjukat, hűtlenkednek, verekednek, elválnak, coming outolnak - hisz ezek a hírek, az senkit sem érdekel, hogy valamely híres filmsztár lovakat tenyészt egy tanyán és 40 éve hűséges társa asszonyának. Mások szennyesének tüzetes átvizsgálása - nos, ez vonzza a bulvár közönségét, és szégyenkezve bevallom, időnként magam is belemélyedek ebbe a gusztusosnak nemigen nevezhető pocsolyába. Csámcsogás helyett azonban én legtöbbször ámulok: mi vezetett vajon odáig, hogy az illető híresség erre vagy arra ragadtatta magát? Hogyan lehetséges, hogy az, aki a világ szeme előtt éli hétköznapjait, viselkedésével nemhogy példát nem mutat, de megbotránkoztat, nevetségessé vagy szánalmassá teszi magát, rosszabb esetben közmegvetést vív ki magának?

Az elmúlt egy-két év számos rácsodálkozásra adott nekem alkalmat. És most maradok szigorúan kis hazánk mini-celebjei között: Ördög Nóra végre férjhez megy ahhoz a pasihoz, akivel hosszú évek óta tartós kapcsolata van, majd két hónapra rá elválik, mert beleszeret valaki másba. Szinte szóról szóra ugyanaz történt nemrég Janics Natasával, akiből pedig kinézte volna az ember, hogy normálisabb, mint egy tévés műsorvezető. A Liptai-Gesztesi sztorit végképp csontig rágta a sajtó, szót sem érdemel. A kedvenc sorozatom Kertész Gézáját megformáló Németh Kristófot elhagyta kisgyermeke édesanyja egy másik férfi kedvéért. Magyar Attila interneten megtalált (és a sajtóban előszeretettel népszerűsített) boldogsága is a múlté már: egy kolléganője vonzereje szétrobbantotta idillikusnak feltüntetett házasságát. Na jó, abba is hagyom, bár lehetne folytatni a végtelenségig. (De még egy utolsó, hogy mégis kitekintsünk kissé határainkon jóval túlra: az egyik legmegdöbbentőbb hír volt számomra, sőt, kettős sokk, amikor a híresen hívő Mel Gibsonról, 7 gyermek édesapjáról kiderült, hogy alkoholista, csalja a feleségét, sőt, egy lánya korabeli modell kedvéért el is hagyta a családját. Bummmm!)

És hogy mindennek mi köze a döntésekhez? Ezek az emberek (mint mi mindannyian) életükben többször válaszút elé kerülnek. A legtöbbünk - ha kapcsolatról, házasságról van szó - ellenáll a kísértésnek, esetleg mégsem áll ellen, de jól titkolja, mintha mi sem történt volna. De semmi esetre sem teszi ki magát mégoly szűk körben sem az ismerősök, rokonok, munkatársak megdöbbenésének, értetlenkedésének, megvetésének. Az imént felsorolt (úri?)emberek és hölgyek viszont meghozták ezt a döntést - nyilván nem egykettőre, könnyedén. Nyilvánvalóan vívódtak, haboztak, mérlegeltek, és végül megtették, amit helyesnek éreztek. Más kérdés, hogy az elfogadott erkölcsi normák szerint nem ez a helyes lépés. Viszont a saját életünkért, a saját boldogságunkért egyedül mi vagyunk felelősek - alapszabály persze, hogy közben minél kevesebb fájdalmat okozzunk másoknak.

És ha már döntések, akkor itt az aktuális téma: az újévi fogadalmak. Oké, kissé késve írok erről, mert ez idő tájt a legtöbben már túl vannak az újévi fogadalmuk megszegésén is... De kétségtelen, hogy januárban megtelnek az edzőtermek, nyilván jobban fogynak a fogyókúrás könyvek és termékek is, na meg a nikotintapaszok. Abba ne menjünk most bele, hogy miért épp egy új év kezdete tűnik a legoptimálisabbnak egy új élet megkezdéséhez. Pszichésen biztos könnyebb így, fene se tudja. Egyvalami azonban még ennél is fontosabb: a célok helyes megfogalmazása. A PC GURU nevű lap (amelyet van szerencsém korrektorként olvasni) e havi körkérdése: Mi az, amit biztosan NEM fogadnál meg szilveszterkor? Milyen jó kérdés! Nos, én rögtön rávágtám a saját válaszomat: SOHA nem fogadnám meg azt, hogy SOHA többé... Mert a véglegesség és visszafordíthatatlanság tudata oly magasra emeli a tiltott dolog vonzerejét, oly heves vágyakozást kelt, hogy a fogadalom betartása eleve kudarcra van ítélve. Az ember boldogtalannak érzi magát, mert LE KELL MONDANIA valamiről, még akkor is, ha az az egészségre egyértelműen ártalmas cigaretta. Bizonyára a leszokásnak is vannak fázisai, mint a gyásznak, melyek elkerülhetetlenek, és melyek bizony szenvedéssel járnak. Gyógyult narkósok sokat tudnának erről mesélni. De mi közemberek nem vagyunk erősek és elszántak és bátrak, s bizony megfutamodunk az első nehézségek elől. Így februárra nagyjából megint visszaáll a normális rend az edzőteremben, s a fogyasztó csodaszerek sem lesznek már hiánycikkek.

Én nem merem vállalni bizonyos döntésekért a felelősséget. Nem merek SOHA TÖBBÉ-t mondani. Az én újévi fogadalmam így szólt: Több vizet fogok inni és több hasizomgyakorlatot végezni. Pozitív cél, kis ráfordítást igényel ugyan, de pont ez a lényeg: az eddigiekhez képest valami többlettevékenység, nem pedig valaminek a megvonása. Eddig többé-kevésbé sikerült megtartani. A SOHA TÖBBÉ-ígéretekről meg soha többé nem akarok hallani...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.